Megjelent!

borito

Megvásárolható:

384 oldalon, 700 archív és mai fotóval a KuK Kiadó gondozásában.

 

Ez a könyv egyszerre adattár és nagyregény, Magyarország regénye is. Utolsó fejezetei nagyjából ott érnek véget, ahol az egyszervolt, magyarságára és európaiságára egyaránt joggal büszke hazai zsidóság története is – kivéve azon kevesekét, akik megúszták: túlélték vagy időben elmentek.

Saly Noémi, muzeológus

 

Történelem és építészettörténet szétválaszthatatlan. A Leitersdorfer Bélából Lajta Bélává váló nagy építészünk, mestere, Lechner Ödön szecessziójától a Népszínház utcai lakóház modernjéig a Vakok Intézete nemzeti stíluskeresésén keresztül jut el. Közben Magyarország belerohan a világháborúba, Lajta pedig korán, 47 évesen meghal. Egy másik Lechner-tanítványnak, a Guttmann Arnoldnak születő Hajós Alfrédnak Nemzeti Stadionról szőtt álmait mások váltják valóra.  Közben az országra sportolóként és építészként is dicsőséget hozó embernek bujkálnia kell. Ez az alapos könyv jól tükrözi: „magyar” és „zsidó” az építészet alkotásaiban is együtt él. Érthető módon ismerteti az olvasóval az „embert”, az általa és számára létrehozott alkotásokat, létrehozásuk körülményeit és hatásukat.

Kőnig Tamás, építész

 

Az építészeti kisenciklopédiának is beillő könyv, amit most kezébe vehet az olvasó, egy olyan jelentős kiadvány, amivel régóta adós az építész társadalom. Gyönyörű házakkal találkozunk sétáink során, de nem tudjuk, kik is tervezték és építették ezeket. A kötet több száz fekete-fehér fotóval egy évszázadon keresztül kíséri végig az olvasó-nézőt szinte napjainkig, és mutatja be a magyarországi zsidó származású építészeket és munkásságukat.  

Tétényi Éva, építész

 

A könyvben bemutatott művek mögött felsejlő embersorsok sok közös és egymástól mégis különböző vonást mutatnak a historizmus kései időszakának asszimilációs lendületétől kezdve a vészkorszakba torkoló időszakon át, és részben azután is.

A szerzőt személyes érdeklődése és elkötelezettsége sarkallta a meggyőző alapossággal végzett szisztematikus gyűjtőmunkára, amelynek köszönhetően épített környezetünk egy jelentős szegmense tárul fel a maga stílusgazdagságában.

Farbakyné Deklava Lilla, művészettörténész

 

Ismert és kevésbé ismert alkotók és alkotásaik kerülnek ebben a páratlan műben olyan közel hozzánk, hogy szinte beszippantjuk a múlt századok illatát. Minden nap eljárunk épületeik mellett. Olyan megszokottan, hogy már a fejünket sem emeljük fel. Mégis, az eddig csak ismert vagy ismerni vélt házakról titkokat tudhatunk meg.

Ez a könyv főhajtás.

Szegő Ágnes, történész, könyvtáros

 

 

 

 

 

 

 

Aranykor

A hazai építészeti aranykor az I. világháborúig terjedő korszak, klasszicizmus, szecesszió, art deco és (pre)modern izgalmas kavalkádja ez, amelyben a gazdag polgárság, benne az inkább a modern (azaz a progresszív, megújulni-változni vágyó) kultúrát támogató zsidó vállalkozói réteggel, még pénzt tud szánni igényes házakra, bérpalotákra vagy villákra. Befektetők, bankok és biztosítótársaságok építettnek korszerű épületeket, új középületek, hivatalok létesülnek, az emberek oktatására, gyógyítására, szórakozására, sportolására és művelődésére is egyre több pénz jut. A főváros ekkorra igazi nagy európai metropolisszá válik, London, Párizs és Bécs szintjén áll, ahol az építészek – köztük a bővülő zsidó polgárság felkérését kapó, gyakran a családhoz tartozó zsidó építészek – dúskálnak a megrendelésekben, évről évre, házról házra terveznek más modorban, kísérleteznek új formákkal és anyagokkal – igényesen. Maguk is jómódúak lesznek, bérpalotákkal, luxusvillákkal rendelkeznek és haladnak a nemzetközi szellemi áramlatokkal.

Lajta Béla | Parisiana mulató, ma Új Színház | Kitervezte.hu

Zsidó építészek elképzelései szerint épül a fővárosban a Gresham palota, a Gellért, az Astoria, a Palace és a Ritz-Carlton szálloda. Lipótváros eklektikus bérpalotáinak nagy része, a Deák tér és a Szervita tér legszebb házai, a századfordulós Városligeti fasor villái és a modern fővárosi mozik. Tevékeny részt vállalnak a Sugár út, a mai Andrássy út kialakításában.

Alkotásaikkal van tele a lipótvárosi Falk Miksa utca, a józsefvárosi Népszínház utca, a terézvárosi Nagymező utca vagy éppen az erzsébetvárosi Wesselényi utca.

Az egykori pesti zsidónegyed legszebb darabjait is ők tervezik.

És ők teremtenek modern hangulatot Újlipótvárosban, a Margit körúton és Pasaréten, szecessziót Józsefvárosban, Terézvárosban, Zuglóban, a Szent István körúton és a Szabadság téren.

Hivatali épületeket, áruházakat, iskolákat, kórházakat, fürdőket, uszodákat, sportpályákat és színházakat alkotnak.

A fővároson kívül elsősorban Erdély nagyvárosainak, valamint Szabadka, Újvidék, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Komárom, Nagykőrös, Nyírbátor, Palicsfürdő és Pöstyén arculatát alakítják.

A szecessziós és modernista Magyarország felépítésében egyaránt jelentős az általuk hozzáadott érték. Álmodtak, rajzoltak, építettek, amíg engedték…

Külhonban pedig – menekülve a „zsidó-törvényekkel” tetőző fojtogató légkörtől és az üldöztetéstől – főként a haladó modernista iskolák követőiként lesznek többek között Berlin, New York, Chicago, London, Amszterdam, Párizs és Tel-Aviv elismert és megbecsült tervezői.

signatures

Ők

Lajtán innen:

Eklektika: Freund Vilmos, Kallina Mór, Fellner Sándor, Wellisch Alfréd, Nay Rezső, Strausz Ödön, Sziklai Zsigmond, Goldmann Ernő és Schön Frigyes

Szecesszió: Quittner Zsigmond, Komor Marcell, Jakab Dezső, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Baumgarten Sándor, Baumhorn Lipót, Böhm Henrik, Kőrössy Albert Kálmán, Sebestyén Artúr, Sterk Izidor, Márkus Géza, Fischer Ferenc, Hajós Alfréd, Freund Dezső, Kármán Géza Aladár, Ullmann Gyula, Spiegel Frigyes, Révész Sámuel, Kollár József, Vidor Emil, Vágó József, Vágó László, Jónás Dávid, Jónás Zsigmond, Ágoston Emil, Medgyes Alajos, Kosztolányi Kann Gyula, Heidelberg Sándor, Maróti Géza, Bauer Emil, Guttmann Gyula, Tauszig Béla, Róth Zsigmond, Róth Miksa, Benedek Dezső, Benedikt Gyula, Dános László, Dénes Dezső, Edelényi Dezső, Fejér Lajos, Fleischl Róbert, Földes Ede, Führer Miklós, Gondos Izidor, Grünwald Mór, Himmler Miksa, Hönig Dezső, Kallina Géza, Kiss Géza, Kriegler Sándor, Löbl Ferenc, Marton Ákos, Mellinger Artúr, Müller Miksa, Nagy Izsó,  Pollák Manó, Porgesz József, Reiss Zoltán, Scheiber Miklós, Schöntheil Richárd, Skutetzky Sándor, Strassburger Izidor, Schwarz Jenő, Szabolcs Ferenc, Szarvas György, Székely Marcell, Szeszlér Sándor és Vadász Pál

Premodern: Szivessy Tibor, Lajta Béla, Löffler Béla, Löffler Sándor,  Román Miklós, Román Ernő, Málnai Béla, Pogány Móric, Bíró Gyula, Haász Gyula, Magos Dezső, Neuschloss Kornél, Sárkány István és Vermes József

Lajtán túl:

Modern: Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Weininger Andor, Forbát Alfréd, Sebők István, Weiner Tibor, Scheffler Béla, Ligeti Pál, Körner József, Kósa Zoltán, Kozma Lajos, Barát Béla, Novák Ede, Platschek Imre, Hámor István, Vecsey Andor, Fenyves István, Fried Miksa, Preisich Gábor, Gádoros Lajos, Árkay Bertalan, Forgács Ernő, Forgó Pál, Gazda Anikó, Gábor László, Gerle György, Gerő László, Ginczler Herman, Hoch István, Jakobik Gyula, Kardos György, Kellerman László, Kudelka György, Lessner Manó, Málnai László, Oblatt György, Pécsi Eszter, Perczel Károly, Pintér Miksa, Quittner Ervin, Rados Jenő, Rados Kornél, Román András, Sajó István, Sávoly Pál, Simó Gábor, Sós Aladár, Vadász Mihály, Valkó Sándor, Vámos György és Vedres György

Emigráció: Goldfinger Ernő, László Pál, Kaufmann Oszkár, Vágó Péter, Bodon Sándor, Szivessy Endre, Róth Imre, Mácsai János és Gut Árpád

lajtan_innen_tul

Bevezető

A zsidó Budapest című könyv pontosan fogalmaz:

„Megmutatni azt, ami nem látható; írni arról, ami nem zsidó, s amit látunk mégis, mert benne élünk, s ami zsidó mégis, mert akik építették, kialakították, csinálták, nem mint zsidók csinálták ugyan, de mégis: zsidók voltak, származás szerint, többnyire vallásuk szerint is, és – akiknek meg kellett érniük – mindenképpen azok voltak a sorsukban: az 1938 utáni zsidótörvények következményei szerint.”

A 19-20. századi magyar építész, ha történetesen zsidó is, ugyanazokat az iskolákat végzi, ugyanazokat a technikai egzaktságot követi, nagyjából ugyanazokat az elveket vallja, mint nem zsidó társai.

A 19-20. századi építészeti stílusok nem vallásfüggők, a zsidó építészek ugyanúgy követik a neo-stílusokat, mint a szecessziót vagy a modernizmust. Sokan közülük ráadásul élharcosai a nemzeti formanyelv kialakításának.

Zsidó mivoltuk csak akkor kap hangsúlyt, amikor hazájuk, Magyarország ezért a tulajdonságukért ki akarja őket taszítani magából és szemükre veti azt is, hogy asszimilálódni próbáltak. A végeredmény ismert.

Ez a könyv azt mutatja be, hogy ezek az utólag is megbélyegzett magyar emberek mennyiben járultak hozzá Magyarország mai arculatához, építészetéhez.

Látni fogjuk, hogy hatalmas mértékben.

A láthatatlan Magyarországot, azokat a házakat, formákat, esztétikumot és praktikumot ismerhetjük meg a teljesség igénye nélkül, amelyeket emancipált magyar zsidó építészek alkottak.

luppa_1